/ Blog

Gondolataim a profi digitális utómunkáról – a saját munkamenetem 5 lépésben

 
 

A fénykép készítés kicsit olyan, mint a főzés. Ott sem elég csupán egy jó recept, fontos az alapanyagok gondos megválasztása, a tudatos gondolkodás, a kreativitás, és ha végül sikerül egy fine dining ételt összerakni, azt nem fogjuk egy zsíros, koszos étkezdében foltos abroszon, ragacsos tányéron tálalni...ugye?!

Sokan vannak, akik nem szeretnek az utómunkával törődni, téves tudások és sztereotípiák is keringenek a fotós köztudatban a témáról, egészen pontosan arról, hogy mit kell és miért kell, vagy éppen mit nem kell megtenni egy képpel azért, hogy az végül tényleg profin kidolgozott legyen.

Pedig a fotográfia egy komplex folyamat, és maga a fotózás csupán egy kis részét teszi ki a teljes metódusnak. De tovább megyek: attól még senki nem lesz fotós, hogy tud képet csinálni egy eszközzel, amit mérnök megalkottak, csupán egy ember, aki képes digitális fényképet készíteni és azt valamilyen formában prezentálni a világ velé.

Tudom ezek nagy szavak, de attól még igazak és érdemes ezzel tisztában lennie mindenkinek, aki a fotózásra mint értékteremtésre, vagy egyáltalán pénzkereseti lehetőségre tekint.

A tudatos képalkotáshoz átfogó tudásra van szükség, na meg annak belátására is, hogy a mai, villámgyorsan fejlődő és így szinte lekövethetetlenül változó világban nagyon nehéz eldönteni, mi a jó és mi a rossz. A fotók minőségének meghatározásában a legtöbbször szubjektív vizuális érzékeinkre hagyatkozunk, de hogy az értékítélet helytálló legyen, nem árt, ha látókörünket, szemléletünket és technikai tudáshalmazunkat is párhuzamosan bővítjük.

...na de ezzel bővebben majd egy másik cikkben foglalkozom.  

 

Vissza a digitális utómunkához!

 

A tudatos fotográfiának szerves része a tervezés, a felkészülés, a szervezés, a részletek kitalálása, a kép létrejötte után pedig aprólékos feldolgozásnak és utómunkának kell történnie a valóban igényes végeredmény érdekében.

Most egy kis betekintést szeretnék engedni abba, én hogyan dolgozom fel a saját képeimet és mit gondolok az utómunkáról úgy általában. Már itt gyorsan az elején szeretném leszögezni, hogy nem gondolom, hogy feltaláltam volna a spanyolviaszt. Munkamenetemet és a témáról alkotott véleményemet a nemzetközi profi fotográfiában aktuális trendekre, rengeteg szakirodalom elolvasására és szakmai videó megtekintésére alapoztam, na meg a saját sok éves tapasztalatomra.

(Hogy szerintem honnan és mit érdemes az utómunkáról tanulni, ebben a cikkben szedtem össze korábban.)

Azt sem állítom, hogy az én módszerem az egyetlen működő út, vagy hogy nálam van a szent Grál, mert ahány ember, annyi féle szokás és rendszer...ez nem matematika, több jó megoldás is létezhet. Ez az utómunka folyamat az én fotózási munkafolyamatomat képes kiegészíteni, de nem biztos, hogy például egy esküvőfotós ebben ugyan úgy 100%-ig megtalálja a maga útját, ahogyan az sem biztos, hogy érdemes így dolgoznia annak, akinek gyorsan kell képet produkálnia egy esemény után. Ugyanakkor kezdőként – és talán haladóként is – jól jöhet néhány támpont, amit érdemes lehet megfontolni, és aminek segítségével mindenki rálelhet a számára legkényelmesebb és legeredményesebb munkamenet összeállításra.

Szóval, vágjunk is bele!

 

Ha csak annyi ezresem lenne, ahányszor azt hallottam: „bezzeg régen nem is retusáltak...”

 

Na ez így ebben a formában nem igaz, az utómunkának mindig is fontos szerepe volt.

Én kizárólag digitális fényképezőgéppel dolgozom, bár nagyon szeretnék az analóg fotózás világa felé is kacsintgatni, megtanulni az előhívás fortélyait és kísérletezgetni ezen a területen is, de még ennek az ideje számomra nem jött el... minden esetre a közeljövőben a terveim közt szerepel.  

Ugyanakkor sokat és sok féle aspektusból tanulmányoztam már az analóg fotózás történetét, eredményeit és biztosan állíthatom, hogy ennek a módszertannak is fontos része az utómunka. Nemrég olvastam egy könyvet, mely Man Ray és Lee Miller életébe ad betekintést, és a könyv egy részében taglalják a sötétkamrában töltött idő jelentőségét, valamint azt, hogy milyen sok időt és energiát tettek abba, hogy egy adott képet úgy hívjanak elő, hogy az pontosan azt fejezze ki, mint amit a fotós elképzelt.

Az említett könyv: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/a-feny-kora

Bár manapság a klasszikus, régimódi fotográfia kedvelői gyakran sóhajtanak nagyokat, mikor arról van szó, hogy a vegyianyagokkal való kép alkotás, „szerkesztés” tudománya kiveszőben van, mégis, egy magamfajta szenvedélyes fotográfia szerelmesnek rendkívül érdekes a folyamat, ahogyan ezek a képek elkészülnek. Lenyűgöző például Pablo Inirio, a Magnum Photos New York-i központjában dolgozó előhívó mester aprólékos munkássága, melyről – ha téged is érdekel – bővebben ITT olvashatsz.

De jó példa még a témában Ansel Adams szürkezóna rendszere is. Éveket kísérletezett azon, hogyan fotózza és hívja elő a képeit annak érdekében, hogy az eredmény olyan legyen, amilyen és elérje, hogy aki ismeri a munkásságát, ezerből is kiszúrja, melyek az Ansel Adams fekete-fehér tájképek.

 

A digitális utómunka

 

Ma már a modern technológiának köszönhetően nincsen feltétlenül szükség a sötét szobában töltött hosszú órákra, a képek az elkattintást követően azonnal megvalósulnak digitálisan.  A technikai tudás elsajátításának – na meg egy jó nyomtatónak -köszönhetően tudatos digitális utómunka folyamat nélkül, szinte nyers állapotban is elég jók lehetnek, de ha profi fotográfiáról beszélünk, akkor a jó persze nekünk nem lehet elég...törekednünk kell a jobbra, szebbre, egyre tökéletesebbre.

A tudatos utómunka folyamatok módszeres betartása a szép végeredmény mellett a biztonságos és kényelmes munkamenetet is garantálhatja számunkra. Ha érdekel, hogy hogyan, akkor olvass tovább, mert most bemutatom neked az én munkamenetemet!

 

1. Lépés: Adatmentés

 

Murphy óta tudjuk, hogy ami elromolhat, az előbb-utóbb el is romlik, ne kísértsd hát a sorsot, legyél tudatos és figyelmes ebben a kérdésben. Velem fordult már elő olyan, hogy közvetlenül a fotózás után elvesztek az adataim. Ez nem csak rettentő rossz érzés és anyagi/időveszteség, de a megbízó előtt is roppant kellemetlen. Profi filmeseknél éppen ezért már bevált szokás, hogy nagyobb produkciók esetén külön szakemberek foglalkoznak az adatmentéssel. Legalább két másolatot készítenek, amit két különböző útvonalon szállítanak el, hogy az adatok semmiképpen se tudjanak megsérülni vagy elveszni a végső mentések előtt.

Ilyen komplikált adatvédelmi cécóra halandó fotósként persze nincs szükség, de sok mindent megtehetsz azért, hogy az elkészített anyagok biztonságban legyenek. Ha biztosra akarsz menni, érdemes már kapásból két kártyára fotózni, vagy számítógépre és kártyára is egyidejűleg. A munkagépen ajánlott egy tükrözött HDD-re menteni a képeket, azt pedig legalább egy külső NAS-ra, vagy NAS-ra és párhuzamosan felhő alapú tárhelyre is.

 

2. Lépés: Képválogatás

 

Érdemes erre a lépésre elegendő időt szentelni, és nyugalomban, teljes odafigyeléssel leválogatni a képeket. Gyakran előfordul, hogy én akár 3-5 órát is eltöltök egy anyag leszűkítésével. A teljes folyamatot persze nem muszáj egyszerre végig vinni. Mivel sok apró részlet befolyásolhatja a választást, ezért talán a legjárhatóbb út, ha egy szűkítést követően másnap tiszta fejjel, kipihenten újra visszatérünk a kérdésre, és friss aggyal folytatjuk a válogatást. Ez persze csak akkor lehetséges, ha nem szorítanak túlzottan a határidők.

Ha a munka leadási határideje hosszabb, hasznos lehet, ha hagyjuk kicsit ülepedni a képeket magunkban. Ha csak pár nap vagy 1-2 hét elteltével ugrunk neki a válogatásnak, a fotózás folyamán ért behatások már nem gyakorolnak olyan erős hatást ránk képválogatás közben. Gyakran a fotózáshoz köthető érzelmi állapotunk befolyásolhat minket a döntési folyamatban. Érdemes kipróbálni egy-egy agyag esetén, ha nem sürgős a leadás.

 

 3. Lépés: RAW kibontás

 

Ha RAW-ban fotózunk, számtalan beállítási, módosítási, finomítási lehetőségünk lesz az utómunka során. Játszhatunk a színekkel, az élességgel, a kontraszttal...ahogy azt éppen elképzeléseink és céljaink diktálják. A RAW kibontás a fénykép előkészítése a végleges tálaláshoz és retusáláshoz. Itt határozzuk meg a főbb irányvonalakat. Ez nem fizetett hirdetés, de én a Capture One programra esküszöm utómunka kérdésben, mióta ezt használom, sokkal szebbek és jobbak a képeim és szebbek, természetesebbek az ábrázolt bőrszíneim is.  

Az én munkamenetemhez ugyan a Capture One áll a legközelebb, és a profi divat- és portréfotózás területén is azt látom, hogy a legtöbben ezt használják, de sok más program is van, ami alkalmas lehet erre a célra. Mindenki a lehetőségei, szokásai, igényei és persze pénztárcája függvényében dönti el, hogy milyen RAW kibontó programot használ. A Lightroom, a Photoshop Camera RAW, vagy akár gyári RAW kibontó programok is alkalmasak lehetnek a feladatra

 

4. Lépés: Photoshop

 

Miután megvagyunk a RAW kibontással, konvertálás után átadhatjuk a képet az Adobe Photoshopnak. Itt egészen részletes javításokat is végezhetünk idő és igény függvényében. Az én munkamenetemben ezt a feladatkört a legtöbb esetben egy retusőr végzi, aki a javítás után egy réteggel terhelt PSD vagy TIFF fájlt küld vissza nekem. A képeket ezután minden esetben felülvizsgálom, tovább dolgozom rajta, egészen addig, míg pontosan azt nem látom, amit szeretnék.

 

5. Lépés: Exportálás, mentés, küldés

 

Miután elkészültek a képek, először PSD formátumban, réteggel terhelve mentek. Ezután a célnak és a felhasználás helyének megfelelő formátumokba exportálom őket és több helyre is elmentem az adatokat. A megbízónak mindig a kért formátumokat küldöm át attól függően, hogy milyen felületen és milyen célra szeretné a képeket felhasználni. Nem mindegy ugyan is, hogy egy adott kép óriásplakátra vagy weboldalra készül. A felhasználás sok esetben más és más fájltípusokat kíván.

 

Szeretnél még többet megtudni és sokkal tudatosabbá válni a digitális utómunkában?

 

Ha úgy érzed, szívesen fejlődnél ezen a területen, akkor ne várj tovább! Jelentkezz és gyere el a következő Digitális utómunka és Retus workshopunkra!

Ne gondolkozz rajta sokáig, ha nem akarsz lemaradni, mert ez a képzés már beépült egy hosszabb workshop sorozatba, és most már csak kérésre és nagyon ritkán tartjuk meg így önállóan!

 

Várlak szeretettel!

Sándor

 

Friss blogbejegyzések


Akik már minket választottak


"Nagyon hasznos volt a 6 alapvilágításos Workshop! Mindent átvettünk, kipróbáltunk, volt idő megbeszélni a kérdéseket. Sándor nagyon segítőkész, jó humorú oktató."


Júlia

"Én a "Mindent a fényről" és a "Stúdiófotózás 1" tanfolyamokon voltam. Mindenkinek tudom ajánlani, aki alapvetően tudja kezelni a fényképezőgépét és van egy alap tudása. Az oktatókon látszott, hogy értenek a témához. Kipihenten érdemes menni, mert a workshop érdekes, gyakorlatias, interaktív és sok az infó, amit be kell fogadni, szóval valószínűleg lefáradsz a végére. Az új tudást pedig a workshop után gyakorlással el kell mélyíteni; úgy gondolom, így van igazán értelme ilyen képzésekre járni."


László

"Egy ideje foglalkozok fotózással, mégis (nagy szerencsémre) részt vettem a “Tanfolyam kezdő fotósoknak” workshopon. Sándor az alapokat könnyedén átadta, minden fontos dologra kitértünk és ki is próbáltuk azokat. A tanfolyam végére szerintem még a legkezdőbb tanuló is megtanulja hogyan lehet éles képet festeni és akár még egy művész névvel is távozhat!"


Zoltán


/ Tekints bele, hogy milyen is egy workshop nálunk!


Szeretnél értesülni legújabb workshopjainról, tesztjeinkről, cikkeinkről?

Iratkozz fel a hírlevélre és nem maradsz le semmiről!


Kérdésed van?

Tedd fel, minden kérdésre válaszolunk.


Kapcsolat