Mennyit ér a technika, a felkészülés, a tudatosság és a körítés?
Egyik nagyon kedves batáromtól, Körösi Ákostól kaptam ajándékba pár régi fotós felszerelést, amiket ezuton is nagyon szépen köszönök. a Felszerelések közt volt egy 22 éves Casio QV-3000EX digitális fényképezőfép és hozzá egy 8 MB-os CF memória kártya.
https://www.dpreview.com/reviews/casioqv3000
Eléggé mozgatta a fantáziámat, vajon mire képes ez a régi gép, mit lehet belőle kihozni, pár workshop pedig pont kapóra jött, jó alkalom volt, hogy kipróbáljam. A 10 alkalmas tudatos tanulócsoportban épp Lili, Anna, Réka, Emma voltak a modell, én pedig a szettek közt cápáztam pár képet a régi-új technikámmal, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatomat szeretném most elmesélni.
Azért a technika sokat fejlődött 20 év alatt…
Az első nehézség, amivel szembesültem az volt, hogy a gép keresője nagyon pici és közel sem 100%-os, így a komponálást azért szoknom kellett. A kijelző még ennél is rosszabb, mai szemmel kb. értékelhetetlen, kb. annyit láttam rajta, hogy rajta van-e a képen, akit fotózok, vagy sem.
De egyébként is nagyon megfontoltan és átgondoltan kellett lenyomnom a gombot, hiszen a géphez tartozó 8 MB-os kártyára teljes felbontásban csak 5 – 6 db fényképet lehetett készíteni és ezzel meg is telt. Probálam a mostani gépemből a legkisebb kártyát használni, de nem kezelte a 4 GB-os CF-et, mert az már Type III-as. Így maradt a szaladgálás a géphez 5-6 képenként letölteni. (Azóta már sikerült szereznem egy 1 GB-os kártyát, így ez a probléma megoldodott.)
Így utólag az átgondoltságomnak sem volt túl nagy jelentősége, mert a gép a gomb lenoymását követően csak 0,5 - 1 másodperc után exponált és a pufferből a kártyára írás is volt vagy 2-3 másodperc… finoman szólva nem egy kapkodó idegbeteg a gép…
A fehéregynsúly állítása autómatikusan és erősen random szerűen működött, de nagyrészt azért eltalálta a helyes fehéregyensúlyt.
5 lépéses expozició korrekciót lehetett volna állítani, ami hasznos lett volna, ha nem szintén random szerűen működik. :D Próbáltam a kijelzőre hagyatkozni, de itt is azt éreztem, hogy erősen tippel a gép, hogy mi is lenne a helyes megoldás. Ami még nagyon zavaró volt, hogy a gép exponálás után visszaáll alapállásba, ezért minden egyes kép készités előtt saccolni kellett valamit az expozició korrekcióra. :)
A végeredmény - a fentiek tükrében - minden képzeletemet felülmúlta.
Nem voltak nagy elvárásaim, egyáltalán az is meglepő, hogy 22 év távlatából még tökéletesen működött a gép. Az élesség állítás az teljesen automata, vagy csak nem jöttem rá, hogy kell manuálisan beállítani, de igazából nem is volt rá szükség. Fun módban használtam, lesz, ami lesz, de így is szuperül muzsikált. Magam is meglepődtem, hogy egy ilyen régi technika mire képes.
Összesen csináltam 150 db fényképet három fotózásból, ebből a legjobbakat elhoztam nektek megmutatni. A képeken nincs bőrretus, kivéve párat, amit kiváncsiságból megcsináltam, a többit pedig csak PS-be húztam be a színt, az expot és a vágást helyrerakni.
A képeket eredeti felbontásaban rakom ide…
Nektek mi a véleményetek?
Retusált képek:
Ha tetszett a tartalom, támogass minket!
Amennyiben lehetőséged van rá, járulj hozzá további szöveges és online videós tartalmaink, podcast adásaink és oktató anyagaink létrejöttéhez! Támogass minket Patreon oldalunkon keresztül!
