/ Blog

Csak megnyomod azt a gombot! Mitől ilyen baromi drága egy kép?

 

Ezt már ti is hallottátok, gondolom. Én is hallottam már párszor. Eddig szépen elmagyaráztam mindenkinek egyesével, gombócos fagyis példával, NÉBIH-hel, mindennel, hogy nem egészen így van. De szerencsére rátaláltam egy cikkre, és azon belül a videóra az Ftoppersen, ez a videó a maga amerikai stílusában tökéletesen elmondja, hol miről szól ez az egész. Azt, hogy amikor a gombot megnyomod, ezrelékekben kifejezhető része a munkánknak. Már, ha fogalmazhatok így, többes számban.


Megpróbálom összefoglalni a lényeget azoknak, akiknek nem akarják megnézni a nyolc és fél perces videót, és hozzáteszem a saját tapasztalataimat is. Vissza a videóra: Walid Azami, Los Angelesben élő fotós meséli el ezt a kérdéskört a saját szemszögéből. Íme tehát az videó tartalma nagy vonalakban:

60s-space-age-jute-fashion-magazin-webeditorial_főkép
Nyilvánvaló, először is kell egy gép, frankó objektívekkel. Ez az alap, enélkül nincs semmi. Aztán oda kell menni, ahol a fotózás lesz, többször is, megnézni, melyik évszakban, melyik napszakban néz ki a legjobban a helyszín. Ha a saját stúdiódban vagy, vagy a megszokott helyedre mész, akkor ez nem játszik, mint tényező csak a napszakot szoktam figyelembe venni, a fotózás napja úgyis adott, max esőnap van. Mielőtt bármi is történik, megnézem az online jelenlétet, FB, insta, Youtube, minden, hogy a lehető legközelebbi képet kapjam a megrendelőről, hogy mi jön be neki, hogy eleve olyan képek készüljenek. Melyik a lejobb arca? Melyik világítás áll jól neki? Telefonbeszélgetések, egyeztetések, és a személyes találkozás során megismerem az alany aggodalmait, félelmeit, a vágyait. (Ez azért erősen ügyfél és téma függő, nyilván egy ügynökségi teszt fotózásnál nincs ennyi előjáték, de mint a workshopjaimon is mondom, minden egyes fotózásra fel kell készülni és legyen terved, mit is fogsz csinálni. Ha van terv, sokkal jobbak lesznek a képeid és elégedettebb az ügyfél.)


Ha mindez megvan, tehát idő, hely, alkalom, jó viszony, megfogom az objektíveket, a világítást, és megjelenek a megadott időben. Viszek  magammal stylistet, fodrászt, stb., stb. Az első kép elkattanása előtt már benne van fél naptól akár több munkahét (fotózás függő és függ a leadandó képek mennyiségétől is), és egy rakat költség. A helyszínen, amikor tudom már a legjobb szöget, a legelőnyösebb világítást, képek százait lövöm el. Ilyet is, olyat is. Amik egy átlagos szemlélőnek tök ugyanolyanok, de mi fotósok tudjuk, más az F, ott már a fül is éles, nem csak a szem, vagy kicsit elcsúszott az élesség. Kicsit lejjebb hajtotta a fejét, toka lett, kuka. Ilyen szemmel átnézek többszáz képet, ami legalább egy munkanap. És a végére azt sem tudom, hol vagyok. Minden esetre a képek max 20-30%-a marad meg eddigre, a többi kuka.

 

Közben jönnek az aggodalmak. Úristen, ez életlen, pedig ez a legjobb szög. Ebbe belepislogott. Itt a háttérben áll egy busz. Lehet, hogy egy se lesz tökéletes? Aztán a végén csak lesz olyan minden beállításból, amin lehet tovább dolgozni. Nem panasz, de ez tényleg iszonyat meló. Ez egy kreatív alkotómunka, nem egy székláb gyár. Ezen a folyamaton minden munka keresztül megy, némelyik jobban, némelyik kevésbé, nyilván függ a költségvetéstől is. Ez a postprocuction része, onnantól, hogy elengedted az expógombot. Letölteni, archiválni a biztonsági másolatokat, válogatni, galériába rendezni. És az igazi utómunka a PS, még csak eztán jön. Ha az is megvan, elküldöd a galériát, közben azon izgulsz, hogy jó lesz-e, nem fog-e valamelyik barátnő, vagy nagyszülő, hozzá nem értő kolléga, aki befolyással bír, olyan megjegyzést tenni, ami kettévágja az egész koncepciót.


Az egész videó arra fut ki, hogy mennyivel több a valós meló egy kép mögött, mint amit a megrendelő el tud képzelni, és ez az életünk, neki meg „csak” egy kép a munkahelye oldalán az igazgatósági képen, vagy egy ügynökségi dossziéban. Mi meg ott ülünk a következő két nap, örülünk, hogy nem esett a vaku a Dunába, nem ment tönkre a milliós felszerelés, és a FB és instagram feed görgetésén kívül napokig másra se vagyunk alkalmasak. Kiégésnek hívják. Na ezért kerül sokba a fotózás. Arról nem is beszélve, hogy a felszerelést évente, kétévente cserélni kell, vállalkozást kell fenntartani, adózni és egyéb, a fotózáshoz egyáltalán nem kapcsolódó dolgot végezni, amit már leírtam abban a cikkben, hogy a fotós az ideje 1%-ban használ gépet.


Egyetértesz? Vagy szerinted tényleg drága a fotózás?

Az eredeti cikk.

Friss blogbejegyzések


Akik már minket választottak


"Sándorra teljesen véletlen találtam rá. Világítástechnika tanfolyamot kerestem a neten, Őt dobta ki a gugli. :) Nagyon tetszett a workshop, kezdőként nagyon sok információval lettem gazdagabb. Számomra nagyon nagy segítség volt, hogy a tv képernyőjével össze volt kötve a kamera és így nagyon jól lehetett látni gyakorlatban is azt, amiről az oktató beszélt (árnyékolás). Tamás egy igazi profi! Bárki, aki kicsit komolyabban gondolja a fotózást, annak ez a workshop kötelező! :) Köszönöm!"


Krisztina

"Köszönjük a hétvégi LightAcademy képzést! Amikor megérkeztem kicsit befeszültem, mert a fotósok közt én voltam az egyedüli civil. Megijedtem, hogy béna, vagy esetlen leszek. Ehhez képest.... Vass Tomi olyan közvetlen, laza és érthető előadást tartott a fényről, a bevilágításról, és a különböző anyagokról, hogy még egy teljesen kutyaütő laikus is tisztán értette. Nagyon inspiráló, felébresztő volt, egy kiváló társaságban. Biztosan fogunk még találkozni. Van mit tanulni, és már van kitől! Köszönöm!"


Krisztián

"Őszinte izgalommal mentem a hétvégén a Vass Tamás által tartott Light Academy workshopra, amit ajándékba kaptam. Hogy miért az izgalom? Drága nejem már befizetett egyszer egy másik fotóstúdióba, és hát ott szörnyű élményem volt: az oktató mindent akart csinálni, csak oktatni nem. Demotivált és ellenszenves volt. No, Sándoréknál sikerült ennek tökéletesen az ellenkezőjét kapnom! Fekete Krisztián nem mondott igazat, mert nem Ő volt az egyetlen "nem profi", de jó volt, hogy ezt egyáltalán nem éreztem hátránynak. Tomi olyan könnyedén adta át a tudást (és igen, Ő át akarta adni a tudást!), hogy simán megértettem mindent. Kiemelném Tomi praktikus tippjeit, akiből megtudhattunk, hogy pl.: a lazacos alátét egy tökéletes derítőlap ;-) Különösen tetszett, hogy nem csak ültünk, hanem megfoghattunk mindent, sőt a vége felé már mi állítottuk be a fényeket. Szuper volt, hogy összesen 6an voltunk, így mindenki tudott érvényesülni! Én baromira élveztem, és már be is jelentkeztem a szeptemberi modell fotózás-ra!"


Péter

/ Tekints bele, hogy milyen is egy workshop nálunk!


Szeretnél értesülni legújabb workshopjainról, tesztjeinkről, cikkeinkről?

Iratkozz fel a hírlevélre és nem maradsz le semmiről!


Kérdésed van?

Tedd fel, igyekszünk mindenre választ adni!


Kapcsolat