/ Blog

Csak megnyomod azt a gombot! Mitől ilyen baromi drága egy kép?

 

Ezt már ti is hallottátok, gondolom. Én is hallottam már párszor. Eddig szépen elmagyaráztam mindenkinek egyesével, gombócos fagyis példával, NÉBIH-hel, mindennel, hogy nem egészen így van. De szerencsére rátaláltam egy cikkre, és azon belül a videóra az Ftoppersen, ez a videó a maga amerikai stílusában tökéletesen elmondja, hol miről szól ez az egész. Azt, hogy amikor a gombot megnyomod, ezrelékekben kifejezhető része a munkánknak. Már, ha fogalmazhatok így, többes számban.


Megpróbálom összefoglalni a lényeget azoknak, akiknek nem akarják megnézni a nyolc és fél perces videót, és hozzáteszem a saját tapasztalataimat is. Vissza a videóra: Walid Azami, Los Angelesben élő fotós meséli el ezt a kérdéskört a saját szemszögéből. Íme tehát az videó tartalma nagy vonalakban:

60s-space-age-jute-fashion-magazin-webeditorial_főkép
Nyilvánvaló, először is kell egy gép, frankó objektívekkel. Ez az alap, enélkül nincs semmi. Aztán oda kell menni, ahol a fotózás lesz, többször is, megnézni, melyik évszakban, melyik napszakban néz ki a legjobban a helyszín. Ha a saját stúdiódban vagy, vagy a megszokott helyedre mész, akkor ez nem játszik, mint tényező csak a napszakot szoktam figyelembe venni, a fotózás napja úgyis adott, max esőnap van. Mielőtt bármi is történik, megnézem az online jelenlétet, FB, insta, Youtube, minden, hogy a lehető legközelebbi képet kapjam a megrendelőről, hogy mi jön be neki, hogy eleve olyan képek készüljenek. Melyik a lejobb arca? Melyik világítás áll jól neki? Telefonbeszélgetések, egyeztetések, és a személyes találkozás során megismerem az alany aggodalmait, félelmeit, a vágyait. (Ez azért erősen ügyfél és téma függő, nyilván egy ügynökségi teszt fotózásnál nincs ennyi előjáték, de mint a workshopjaimon is mondom, minden egyes fotózásra fel kell készülni és legyen terved, mit is fogsz csinálni. Ha van terv, sokkal jobbak lesznek a képeid és elégedettebb az ügyfél.)


Ha mindez megvan, tehát idő, hely, alkalom, jó viszony, megfogom az objektíveket, a világítást, és megjelenek a megadott időben. Viszek  magammal stylistet, fodrászt, stb., stb. Az első kép elkattanása előtt már benne van fél naptól akár több munkahét (fotózás függő és függ a leadandó képek mennyiségétől is), és egy rakat költség. A helyszínen, amikor tudom már a legjobb szöget, a legelőnyösebb világítást, képek százait lövöm el. Ilyet is, olyat is. Amik egy átlagos szemlélőnek tök ugyanolyanok, de mi fotósok tudjuk, más az F, ott már a fül is éles, nem csak a szem, vagy kicsit elcsúszott az élesség. Kicsit lejjebb hajtotta a fejét, toka lett, kuka. Ilyen szemmel átnézek többszáz képet, ami legalább egy munkanap. És a végére azt sem tudom, hol vagyok. Minden esetre a képek max 20-30%-a marad meg eddigre, a többi kuka.

 

Közben jönnek az aggodalmak. Úristen, ez életlen, pedig ez a legjobb szög. Ebbe belepislogott. Itt a háttérben áll egy busz. Lehet, hogy egy se lesz tökéletes? Aztán a végén csak lesz olyan minden beállításból, amin lehet tovább dolgozni. Nem panasz, de ez tényleg iszonyat meló. Ez egy kreatív alkotómunka, nem egy székláb gyár. Ezen a folyamaton minden munka keresztül megy, némelyik jobban, némelyik kevésbé, nyilván függ a költségvetéstől is. Ez a postprocuction része, onnantól, hogy elengedted az expógombot. Letölteni, archiválni a biztonsági másolatokat, válogatni, galériába rendezni. És az igazi utómunka a PS, még csak eztán jön. Ha az is megvan, elküldöd a galériát, közben azon izgulsz, hogy jó lesz-e, nem fog-e valamelyik barátnő, vagy nagyszülő, hozzá nem értő kolléga, aki befolyással bír, olyan megjegyzést tenni, ami kettévágja az egész koncepciót.


Az egész videó arra fut ki, hogy mennyivel több a valós meló egy kép mögött, mint amit a megrendelő el tud képzelni, és ez az életünk, neki meg „csak” egy kép a munkahelye oldalán az igazgatósági képen, vagy egy ügynökségi dossziéban. Mi meg ott ülünk a következő két nap, örülünk, hogy nem esett a vaku a Dunába, nem ment tönkre a milliós felszerelés, és a FB és instagram feed görgetésén kívül napokig másra se vagyunk alkalmasak. Kiégésnek hívják. Na ezért kerül sokba a fotózás. Arról nem is beszélve, hogy a felszerelést évente, kétévente cserélni kell, vállalkozást kell fenntartani, adózni és egyéb, a fotózáshoz egyáltalán nem kapcsolódó dolgot végezni, amit már leírtam abban a cikkben, hogy a fotós az ideje 1%-ban használ gépet.


Egyetértesz? Vagy szerinted tényleg drága a fotózás?

Az eredeti cikk.

Concept/stylist: Elliot Parker @dauphinelliotparker
Hair: Kitti Gem @closehairsalon
Make-up: Berta Szeplaki @berta.szeplaki
Model: Tina - Attractive Models
Photo: Sandor Bodogan

 

Friss blogbejegyzések


Akik már minket választottak


"ITT kellett volna kezdenem... Köszönöm és hála a türelemért, a segítőkészségért és azért a csodálatos napért, amit itt tölthettem el, egy emberileg és szakmailag is REMEK oktatóval, valamint egy vidám, tanulni vágyó, de annál lelkesebb csapattal! <3"


Bernadett

"Jó hangulat, értékes és hasznosítható tudás. Egyszóval minden, amit az ember egy workshoptól várhat. Nagyon sokat tanultam, köszönöm, hogy itt lehettem! :)"


Anna

"Nagyon tetszett a kurzus, fokepp mert teljesen gyakorlatias volt es interaktiv, ezaltal valoszinuleg jobban be is epul, mintha egy eloadast hallgattam volna meg. Vass Tamas eloadasmodja es a temahoz valo hozzaallasa (kreativ eszkozhasznalat), segitokeszsege nekem nagyon szimpatikus volt, es sokkal tobbet kaptam ettol a nehany oratol, mint vartam. Remelem gyakorlatban legalabb ilyen hatasfokkal tudom majd alkalmazni az ott tanultakat. Koszonom, es szerintem meg talalkozunk! :)"


Andrea

/ Tekints bele, hogy milyen is egy workshop nálunk!


Szeretnél értesülni legújabb workshopjainról, tesztjeinkről, cikkeinkről?

Iratkozz fel a hírlevélre és nem maradsz le semmiről!


Kérdésed van?

Tedd fel, igyekszünk mindenre választ adni!


Kapcsolat