Természetes, hogy mindenkiről, aki fontos számunkra megjegyezzük, mikor született, tartsuk hát fejben azt is, hogy sokunk élete értelmének, a fényképészetnek a születésnapját minden évben augusztus 19-én ünnepeljük. És hogy miért pont ezen a napon?

Ünnepeljük most meg azzal, hogy felidézzük az első rögzített fénykép elkészülését, és a készítővel párhuzamosan munkálkodó nagyszerű tudósok és művészek korszakalkotó felfedezéseit.

Az első hivatalos fénykép

A camera obscura, mint a fényképezőgép elődje, már a XVII. században elterjedt volt, de az általa alkotott kép rögzítésére még várni kellett. Sokan kutatták a látható kép realisztikus rögzítésének módját, melyre már a korai időkben is nagy társadalmi igény formálódott.

Hivatalosan az első rögzített kép Joseph Nicéphore Niépce nevéhez köthető, aki a saját párizsi otthonának ablakából készített fényképet a camera obscura segítségével. Ez az alkotás 1826-ban, vagy 27-ben készülhetett, feltételezhetően 8 órás expozícióval, amire az elemzők a fények több oldalú megjelenése alapján következtetnek.

Niépce a módszer fejlesztésének okán 1829-ben partneri együttműködést kötött Louis Jacques Mandé Daguerre francia díszítő festővel, aki szintén hosszasan kutatta a fényképezés titkát, de egészen addig nem járt sikerrel. Sajnos a közös munka nem tarthatott sokáig, hiszen Niépce 1833-ban elhunyt, így azt sem élhette meg, hogy találmányát Daguerre 1837-re sikeresen tovább tudta fejleszteni. A fényérzékeny anyagok után való kutatás során rájött, hogy a jódgőzzel kezelt, ezüstözött rézlemezen a keletkező ezüstjodidból lappangó kép alakulhat ki, melyet melegített higanygőzök segítségével tartósan láthatóvá is tehet.

François Jean Dominique Arago, a kor elismert fizikusa és csillagásza, egyben Daguerre mentora nagy érdeklődést mutatott a találmány iránt, ezért 1839 január 7-én felterjesztette a Francia Tudományos Akadémiának, majd ugyan ebben az évben, augusztus 19-én óriási nemzetközi érdeklődés közepette, a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén részletesen ismertette az eljárást, amit ekkor már dagerotípia néven emlegettek. Ugyan maga az alap felfedezés Niépce nevéhez köthető, de korai halála miatt a szabadalom első számú tulajdonosa Daguerre lett, így az eljárást is róla nevezték el.

Arago megvételre kínálta a francia kormánynak a szabadalmat. A kormány életjáradék fejében -mely Daguerre esetében 6000, míg Niépce leszármazottai esetében havi 4000 Frankot jelentett – közkinccsé tette a technológiai újítást, hogy bárki szabadon alkalmazhassa azt. 

Futottak még – és nem is akárhogy

A szintén francia Hippolyte Bayard ugyancsak az 1839-es év márciusában ismertette először fotográfiai módszerét, melynek alapja az volt, hogy ezüstnitráttal átitatott papírt fényen megfeketedve jódkáliummal kezelt. Ezt követően a camera obscurában kialakult közvetlen pozitív képet káliumbromiddal tudta rögzíteni.1840 júniusában Bayard egy jótékonysági vásáron ki is állította így készült képeit, de eljárása támogató híján nem lehetett a dagerrotípia méltó versenytársa.

Hasonlóképpen szinte feledésbe merült Friedrich Gerber német egyetemi tanár papír alapú képrögzítést lehetővé tevő fotográfiai találmánya, melyet ugyancsak 1839 februárjában publikált. Franz Kobell és Carl August Steinheil müncheni egyetemi tanárok úgyszint 1839 nyarán álltak elő papír alapú rögzítést lehetővé tevő felfedezésükkel, melyet még a sajtó is ismertetett, de az átütő siker itt is elmaradt.

John Herschel angol csillagász kiemelkedően különleges jelentőségű találmányt hozott létre. Üveglemezre készített olyan magas minőségű felvételeket, melyek a mai napig képesek voltak fennmaradni. A tudós számára azonban elégedettséget nyújtott a technológiai felfedezés önmagában, nem fordított figyelmet annak széleskörű elterjesztésére vagy akár bemutatására.

Mint a világszínvonalú találmányok esetében szinte mindig, így most is fellelhető a „magyar szál” is a történetben. Bolyai Farkasnak egy 1839. február 21-én Marosvásárhelyen írt levélrészlete egyértelműen arra utal, hogy ő is a fényképezés feltalálói közé tartozik:

A fotográfia kialakulásának egy fontos másik fonala, hogy Henry Fox Talbot 1839. január 31-én a londoni Royal Societynek bemutatta negatív-pozitív eljárását, a későbbiekben talbotípiának nevezett technológiáját. Időrendben ugyan ez megelőzte a dagerotípia francia bejelentését, azonban Talbot olyan szabadalmi megkötéseket eszközölt találmányán, melyek nem tették lehetővé, hogy versenyre keljen a „világnak ajándékozott” dagerotípiával.

Módszere abban állt, hogy konyhasóval és ezüstnitráttal átitatva a papírt fényérzékeny ezüstkloridot nyert, melyet tömény nátriumkloriddal vagy káliumjodiddal rögzített. A technológia csak 1 évvel később, 1840-ben, a gallusz-savval történő előhívás felfedezését követően forrott ki, és joggal hívhatjuk a mai, sokszorosíthatóságot biztosító negatív-pozitív eljárás megalapozásának tekintetében döntő jelentőségűnek.

Aztán megjelent a KODAK...

A 19. század végére a fotográfia tudománya valóban abba a stádiumba jutott, hogy az átlagemberek is napi használatú tárgyként alkalmazhatták a fényképezőgépeket, és ez leginkább a celluloid film, majd az első̋, kifejezetten amatőr- és hobbifotósok számára kifejlesztett fényképezőgép piacra dobásának volt köszönhető, ami George Eastman és Henry Strong cégének, az Eastman Kodak Company-nek nevéhez köthető.